Horgas volt. Ezt mondta nekem a boszorkány, hogy mindenről Horgas tehet. A kénköves pokol-ba a banyájával, Horgas a legjobb barátom, ő biztosan nem tehette.
   Tudja ő jól, hogy nekem mennyire fontos. Ezért nem tudom elfogadni a vén vajákos károgását. Szerintem csak a csupor méz és a vaj kellett neki. Az ördög vigye a némbert, amiért ilyet átallott mondani. Az én Horgas barátomra. Hogy nem sül ki a szeme az ilyennek.
   Na, de adok én majd neki. Lesz még itt az anyja úristene is! Lesz biza!
   Hát csak várja meg a tél derekát, amikor házról-házra jár meleg ételért. Akkor majd adok neki.”

A történet a Regénytár oldalán olvasható