Hallhatnánk ezt is mostanában a kis lurkóinktól, akik közül sokan már nem is olyan kicsik. Bizony, elérkezett az az időszak, amikor a fiatalok már nem kizárólag a sport (vagy sakk 🙂 ) által válhatnak sikeressé – akár nemzetközi szinten – hanem a gép vagy mobil eszköz által is.
A blogolás már a múlté. A fiatalok között egyre nagyobb teret hódít a gamerkedés. Azonban nem csak ezen a területen hoznak újat az életükbe. YouTube csatornákat indítanak, podcasteket készítenek. Olyan szinten és mennyiségben kerülnek interakcióba száznyi, olykor ezernyi ismeretlen emberrel, hogy az mindenképpen bámulatra méltó. Az igazán ügyesek ráadásul ebből még profitálnak is. (Pl.: mobil appok készítése, Minecraft vagy más játékszerverek üzemeltetése.)
Mondhatnánk, hogy ez a jelenség most kezdődött, a 21. század informatikai térhódításának az eredménye, azonban az igazság – ahogy az lenni szokott – odaát van. Mindig! 😀
Szóval. Ez az egész valahol a ’70-es, ’80-as években kezdődött. Pont ott, amiről a Ready Player One regény szól. Változik a világ, és vele együtt a benne élő emberek.
A jelen generáció egy olyan technológiai világban él, ahol könnyedén, pár kattintással lehet ismert, elismert, sikeres és eredményes. Ilyenek a gamerek is, akik napi több órát ölnek mobilra, PC-re vagy konzolra megjelent játékokba, hogy aztán ezt a tudásukat Twitteren, Youtube-on, Twitch-en és hasonló platformokon megosszák.
Sokáig a sztereotip szemlélet miatt a gamerek leginkább a pattanásos vagy duci, kinyúlt, zsírfoltos pólót viselő kiskamasz srácok voltak, mivel a nagymenő arcok kivetették őket a közösségből és a párkapcsolataik is hagytak kívánni valót maguk után.
Aztán a kockák legnagyobb örömére a lány gamerek szintén elkezdtek megjelenni, köszönhetően többek közt a cuki anime és manga történeteknek (no meg Hello Kitty 😀 ), mígnem eljutottunk oda, hogy egyáltalán nem ciki, ha valaki gamer, youtube csatornája van és rendszeresen megjelenik valamelyik cosplay-en anime karakternek, netán kedvenc játéka, képregénye vagy filmje hősének beöltözve.