Hiába keresel egy könyvet, amiről fixen tudod, hogy előző nap még a polcon láttad? A történet választ ad erre a rejtélyre.

​”Valahol itt kell lennie. Emlékszem, hogy itt volt a polcon, a múlt héten láttam. Akkor kellett volna levennem és nem várni vele egy hetet.
   Hamarosan indulunk a Balatonra és a könyv sehol. Kezd megőrjíteni a dolog. Megyek, megnézem a hálószobai polcokon is.
   – Keresel valamit? – kérdezi feleségem.
   – Ige​​n. Egy könyvet.
   – Melyiket?
   – A Koontz könyvet. Nem láttad?
   – Nézted a nappaliban a könyvespolcon?
   – Igen, ott már megnéztem.
   – Megnézted nem csúszott-e be a könyvek mögé? Mert szokásod nem visszatenni a helyére, hanem csak a tetejükre rakod és állandóan becsúsznak a könyvek.”

A történet a Regénytár oldalán olvasható

„Zöldellő fák sűrűjében karcsú nőalak közeleg, lágy léptei alatt az avar zajtalan marad. Hosszú fekete haja zászlóként lebeg, ruhája szövete az erdő színeit utánozza. Örökfiatal arcára aggodalom szabdal ráncokat. A fájdalom, mely belülről emészti, ismeretlen számára. Ilyet fajtájának évezredes létezése óta nem kellett átélnie. Lassítja lépteit, a sok évszázados tölgyhöz ér, törzse mérete háznak is kiváló.
   Megkerülve egy nyíláshoz lép, magas hangján bekiált az odú sötétjébe.
   – Lysander, merre vagy?
   – Itt vagyok Isolda. Miért keresel ily kétségbeesve?
   – Nem hallottad a hírt? Jó Tristanunkat megölték.
   – Megölték? Az lehetetlen. Ki képes ily förtelemre? Tán valamely alvilági lény? Az nem lehet. Luciferrel megegyeztünk, többé egymás fiainak nem ártunk. Kevesen maradtunk. Mégis, ki követhette el a gaztettet?
   – Az erdő állatai nem látták, jó Lysander. A hajnal első fényei, még a kakasszó előtt történt az újabb förtelem. Mikor még a nappal virgonc erdőlakó alszik, az éjszaka osonó már pihenni tér.
   – Azt mondod újabb? Volt hát több is?”

A történet a Regénytár oldalán olvasható

A történet a Regénytár oldalán olvasható

Tízmásodperces novella pályázat keretén belül pár rövid történetem kikerült a Regénytár oldalára.