Kedves Naplóm #31 – írói hatás

Kedves Naplóm #31 – írói hatás

Sokszor olvasom íróknál, hogy mely más írók munkássága volt rá hatással, olykor annyira, hogy a műveikben is észrevehető. Ilyen pl. Murakami Haruki, akinek több történetében is erősen jelen van Franz Kafka.

Ezeket a hatásokat keresem olykor a saját írásaimban is, hogy van-e olyan író, aki ilyen mértékben hatást gyakorolt rám. Mert azzal tisztában vagyok, hogy két író történeteit olvasva kezdtem el kételkedni abban, nekem érdemes-e az írást folytatni. Az egyik Victor Pelevin, a másik a már említett Murakami Haruki. Utóbbival van egy vicces kapcsolatom, miért is kezdtem el őt olvasni.

Írtam egy történetet, amit szimplán csak megmutattam egy kedves ismerősömnek, és ő azt írta vissza, hogy Murakami világát juttatta eszébe. Ezek után kíváncsi lettem, milyen lehet az említett író világa. Utánanéztem és ráböktem a Birkakergető nagy kalandra. Egyből megvett az író. Azóta egyik kedvencem. Annak ellenére, hogy eléggé behatárolható, hogy a regényeiben miről fog olvasni az ember. Nála is eljutottam egy idő után arra, nem az a lényeg, miről ír, hanem azt hogyan teszi.

Pelevinnel már nem ilyen a kapcsolatom. Hozzá még nem hasonlítottak, viszont a mai napig meg tud lepni az a perspektíva, ahonnan az ábrázolásait megalkotja. Vele ugyanaz a helyzet, mint Murakamival is, hogy már nem a miről írás a lényeges számomra.

Rajtuk kívül még Charles Bukowski és Henry Fielding írása, ami kimondottan arra ösztökél, ne a történetre figyeljek.

Tehát összegezve, ezek azok az írók, akiket ki tudok emelni azok közül, akiket eddigi életem során olvastam, és akiknek a történeteit szívesen olvasom. De hogy bármelyikük olyan hatást gyakorolt volna rám, hogy az észrevehető legyen az írásomban, megállapítani nem tudom. Talán nem is az én dolgom.