Írta:Wágner Szilárd
Uncsi, fárasztó, minek csináljam…
A negativizmus az ember része, hiszen ha nem lenne negatív, akkor pozitív sem létezne és nem lehetne az egyensúlyt megteremteni. A flat line csak egy esetben nem pozitívum, amikor az EKG görbéd az. Minden más esetben teljesen korrekt. Viszont! Az ember nem egyedülálló, önálló lény, hanem szimbiózisban él megannyi élőlénnyel, és itt nem kizárólag a minket körbevevő állatokra és növényekre gondolok, hanem arra a milliárdnyi apró kis teremtményre, akik bennünk, velünk együtt élnek a születésünk pillanatától.
Mesterséges-e az intelligencia?
Az egyik az a képesség, hogy valaki tud-e problémákat elemezni és megoldani. A második az, amit ők úgy neveznek: “emergent leadership”. Ennek lényege, hogy a jelentkező személy mennyire tud csapatot vezetni, ugyanakkor az illető képes-e visszalépni és másoknak átadni a vezetést. Míg a harmadik az úgynevezett “Googleness”. Ez azt takarja, hogy valaki tud-e felelősséget vállalni és előre lendíteni ügyeket, akár azzal együtt is, hogy közben javít a világon.
Ez elhangozhatott volna valamely AI (Artificial Intelligence – Mesterséges Intelligencia) fejlesztőjétől is, azonban ez a Google elvárása az új munkatársaikkal szemben. Ennek ellenére, ha megnézzük az összes AI fejlesztést – ami már nem is annyira az IQ-ra szorítkozik – a fejlesztési irányok mind a fentebb írtakban foglaltak felé haladnak.
Ezt nagyon jól példázza a Microsoft vagy a Facebook AI-ja, amelyeket csevegésre illetve alkudozásra fejlesztettek. Olyannyira, hogy az etalonnak számító Turing teszten szerintem simán át is mehetnének, amennyiben nem széleskörű társalgásban vennének részt, hanem adott, specifikus területen kellene helyt állniuk. Mindezt pedig azért lennének képesek megtenni, mivel egy adott szegmensre specializált AI-król van szó, és a mintavételezésük ezen szűk spektrumon belüliek, így ha úgy ültetnénk le valakit a velük való kommunikációra, hogy az egyik egy szélsőséges nézeteket valló tinédzser, míg a másik egy minden hájjal megkent kereskedő, a sztereotip beidegződések alátámasztanák azon érzésünket, hogy mi egy hús-vér személlyel társalogtunk.
A fejlődés mindig változást hoz magával, viszont a változás nem mindig jár együtt fejlődéssel. – Carl Gustav Jung
Naponta egy kávé, és a pszichológus a múlté
Számos hétköznapi módszer létezik arra, hogy az ember a lehető legtovább halogassa a változtatást. Szeretjük a kényelmet, és nagyon nehezen vesszük rá magunkat, hogy tudatosan, a felelősséget felvállalva ne csak felismerje a hibáit, hanem átlépve önmaga korlátait, külső, szakértő segítséget kérve új nézőpontokkal gazdagodjon, eredményes megoldásokra ébredjen rá.
“A zene akkor jó, ha megérint, amikor hatással van rád, és különleges hangulatod lesz tőle. Vagy legalábbis elmúlik az, amiben eddig voltál.” – Nora Roberts
Számomra, mint történetírónak, nagyon fontosak a zenék. Nem kizárólag azért, mert ellazítanak, ezáltal szellemileg kipihentté válok és újult erővel tudok alkotni, hanem sokszor előfordul, hogy a zene adja az alapot a történeteimhez, azaz maga a zene indította el bennem az adott történetet. Előfordult már olyan, amikor egy zene annyira mély benyomást tett rám, hogy addig nem nyugodtam le, amíg a történet el nem kezdődött az elmémben, annyira azért kiáltott, hogy sztorit kell írnom. Azonban a zene nem csak ihletet tud adni, hanem olykor a hátterét vagy hangulatát szolgáltatja egy-egy történetemnek, ami természetesen megnehezíti az írást, mivel amit a történetből bennem a zene kiegészít, azt meg kell tudnom mutatni az olvasónak, hogy átélje és érezze azt, amit én az írás közben. Végül ott vannak azok a zenék, amelyek teljesen ki tudnak kapcsolni, amiket olyankor hallgatok, amikor konkrétan el akarom veszteni a kapcsolatot a világgal és teljes egészében a magam zárt világában létezni.
További cikkek
Továbbiak
Intro elindul nagyvárosba…
– avagy hogyan legyél központi figura.
Egy biztos, nem úgy, hogy bezárkózol a szobádba és még a takarót is a fejedre húzod, hogy még a nap se láthassa, mennyire rút és érdemtelen személy vagy.