Hallhatnánk ezt is mostanában a kis lurkóinktól, akik közül sokan már nem is olyan kicsik. Bizony, elérkezett az az időszak, amikor a fiatalok már nem kizárólag a sport (vagy sakk 🙂 ) által válhatnak sikeressé – akár nemzetközi szinten – hanem a gép vagy mobil eszköz által is.

A blogolás már a múlté. A fiatalok között egyre nagyobb teret hódít a gamerkedés. Azonban nem csak ezen a területen hoznak újat az életükbe. YouTube csatornákat indítanak, podcasteket készítenek. Olyan szinten és mennyiségben kerülnek interakcióba száznyi, olykor ezernyi ismeretlen emberrel, hogy az mindenképpen bámulatra méltó. Az igazán ügyesek ráadásul ebből még profitálnak is. (Pl.: mobil appok készítése, Minecraft vagy más játékszerverek üzemeltetése.)

Mondhatnánk, hogy ez a jelenség most kezdődött, a 21. század informatikai térhódításának az eredménye, azonban az igazság – ahogy az lenni szokott – odaát van. Mindig! 😀

Szóval. Ez az egész valahol a ’70-es, ’80-as években kezdődött. Pont ott, amiről a Ready Player One regény szól. Változik a világ, és vele együtt a benne élő emberek.

A jelen generáció egy olyan technológiai világban él, ahol könnyedén, pár kattintással lehet ismert, elismert, sikeres és eredményes. Ilyenek a gamerek is, akik napi több órát ölnek mobilra, PC-re vagy konzolra megjelent játékokba, hogy aztán ezt a tudásukat Twitteren, Youtube-on, Twitch-en és hasonló platformokon megosszák.

Sokáig a sztereotip szemlélet miatt a gamerek leginkább a pattanásos vagy duci, kinyúlt, zsírfoltos pólót viselő kiskamasz srácok voltak, mivel a nagymenő arcok kivetették őket a közösségből és a párkapcsolataik is hagytak kívánni valót maguk után.

Aztán a kockák legnagyobb örömére a lány gamerek szintén elkezdtek megjelenni, köszönhetően többek közt a cuki anime és manga történeteknek (no meg Hello Kitty 😀 ), mígnem eljutottunk oda, hogy egyáltalán nem ciki, ha valaki gamer, youtube csatornája van és rendszeresen megjelenik valamelyik cosplay-en anime karakternek, netán kedvenc játéka, képregénye vagy filmje hősének beöltözve.

És miért is jó ez?

Mert a videojátékok egy olyan terepe az életnek, ahol nemtől, származástól és egyéb tényezőktől függetlenül tényleg egyenlőek lehetünk. Ahol sokat számít a skill, a saját képességünk. Stratégiákat kell alkotnunk a győzelemért, és ahogyan a klasszikus RPG (szerepjáték) esetében is, ezek a küzdelmi stratégiák átültethetőek a saját életünkbe.

A videojátékok megtaníthatnak minket arra, hogy egy-egy problémát több oldalról közelítsünk meg, hogy a megoldást megleljük. Ezek az elmélkedések szép lassan a hétköznapjaink részévé válnak, és észre sem vesszük, az eddig gondot okozó problémáinkat képessé válunk megoldani.

Az pedig, hogy mindeközben egy közösség tagjai is vagyunk, mindenképpen pozitív hatással van ránk. Olyan közösség tagjai lehetünk, akiknek hasonló az érdeklődése, néha a világnézete is. Nem ritka, hogy új barátságok szövődnek, ritkább esetekben szerelmek.

Ezeken kívül az alábbi linkeken látható, nem kizárólag a szórakozás érdekli a gamereket.
https://qubit.hu/2018/07/10/127-millio-dollart-dobtak-ossze-az-overwatch-jatekosok-a-mellrak-elleni-kuzdelemre
https://www.facebook.com/Autibarat

Hogy ez mennyire káros?

Mint mindennek, ennek szintén van árnyoldala. Ami nem lenne, amennyiben minden ember normális szociális körülmények között tudna fejlődni. Ez azonban nem így van, és pont ezért fordulhat elő, hogy vannak egyének, akik számára veszélyes.

Ahogy veszélyes rájuk nézve az akció és horror filmek, vagy bármilyen más inger, ami éri őket a való életben, mivel családi közegükben nem tanulják meg az ezekre az ingerekre adható helyes válaszreakciókat és nem sajátítják el a megfelelő viselkedési mintákat. Ahogyan azt sem, miként kell befogadni az információkat (forráskritika), illetve a mértékletességet.

Ezt azonban most hagyjuk! Nem erről akartam írni, és ez inkább a pszichológusokra tartozik.