Megjelenés | A könyvek őrzője

Megjelenés | A könyvek őrzője

Hiába keresel egy könyvet, amiről fixen tudod, hogy előző nap még a polcon láttad? A történet választ ad erre a rejtélyre.

​”Valahol itt kell lennie. Emlékszem, hogy itt volt a polcon, a múlt héten láttam. Akkor kellett volna levennem és nem várni vele egy hetet.
   Hamarosan indulunk a Balatonra és a könyv sehol. Kezd megőrjíteni a dolog. Megyek, megnézem a hálószobai polcokon is.
   – Keresel valamit? – kérdezi feleségem.
   – Ige​​n. Egy könyvet.
   – Melyiket?
   – A Koontz könyvet. Nem láttad?
   – Nézted a nappaliban a könyvespolcon?
   – Igen, ott már megnéztem.
   – Megnézted nem csúszott-e be a könyvek mögé? Mert szokásod nem visszatenni a helyére, hanem csak a tetejükre rakod és állandóan becsúsznak a könyvek.”

A történet a Regénytár oldalán olvasható

Megjelenés | Tündérvadász

Megjelenés | Tündérvadász

“Zöldellő fák sűrűjében karcsú nőalak közeleg, lágy léptei alatt az avar zajtalan marad. Hosszú fekete haja zászlóként lebeg, ruhája szövete az erdő színeit utánozza. Örökfiatal arcára aggodalom szabdal ráncokat. A fájdalom, mely belülről emészti, ismeretlen számára. Ilyet fajtájának évezredes létezése óta nem kellett átélnie. Lassítja lépteit, a sok évszázados tölgyhöz ér, törzse mérete háznak is kiváló.
   Megkerülve egy nyíláshoz lép, magas hangján bekiált az odú sötétjébe.
   – Lysander, merre vagy?
   – Itt vagyok Isolda. Miért keresel ily kétségbeesve?
   – Nem hallottad a hírt? Jó Tristanunkat megölték.
   – Megölték? Az lehetetlen. Ki képes ily förtelemre? Tán valamely alvilági lény? Az nem lehet. Luciferrel megegyeztünk, többé egymás fiainak nem ártunk. Kevesen maradtunk. Mégis, ki követhette el a gaztettet?
   – Az erdő állatai nem látták, jó Lysander. A hajnal első fényei, még a kakasszó előtt történt az újabb förtelem. Mikor még a nappal virgonc erdőlakó alszik, az éjszaka osonó már pihenni tér.
   – Azt mondod újabb? Volt hát több is?”

A történet a Regénytár oldalán olvasható

Megjelenés | Találkozás a végtelenben

Megjelenés | Találkozás a végtelenben

“Andrea a telefont nézte. A mai napon a magánnyomozótól érkezett e-mailben ott van az, amit évek óta kutatott, most még sincs bátorsága felemelni a kézibeszélőt és a számot beütni.
  Mély levegőt vett, majd a kézibeszélőt felemelte, egymás után nyomkodta a gombokat. Kicsöngött. A harmadik csöngés után egy vidám férfi hang szólt bele.
  – Halló!?
  – Jó napot! – kezdte félénk hangon – Szabó Andrea vagyok.
  – Igen? – kérdezte türelmetlenül a férfi.
  – Ön Nagy Zoltán?
  – Igen. Segíthetek?
  – Elnézést, hogy zavarok és bocsánat a zavarásért, de azt hiszem mi testvérek vagyunk. – Most már megnyugodott. Kimondta, nincs visszaút. Bármi is történik ezután, már nincs mitől félnie.”
Megjelent | Parti mesék

Megjelent | Parti mesék

“Csendes nyár-végi idő volt. Nagyapám a stég szélének támaszkodott, én a fejemet támasztottam neki. Résnyire nyitott szemeim mögül már alig láttam valamit. Kora hajnalban keltünk, hogy vadkacsát lőjünk. Mostanra nagyon kimerültem az idefelé tartó sok gyaloglástól, majd a szüntelen újratöltéstől.
Kutyáink jó munkát végeztek, egymás után riasztották fel a vadat. A puskák csak dörögtek, ontották magukból a sörétet. Párat lőhettem. A puska olyat rúgott, hogy majd beleestem a tóba. Papám nagyot röhögött, vidámságában úgy hátba vert, hogy attól meg a deszkák szálkás lapja felé bucskáztam. Valahogy a röhöghetnékem elmaradt, könnyeim csordultak a fájdalomtól. Felsegített, de dühösen leráztam magamról a kezét. Eztán leült mellém és a nádast fürkészte. Így hevertünk egymás mellett, vártuk ebeinket a zsákmánnyal.”